A templom monumentális szerkezetében a tűzben leégett ősére emlékeztet, de a helyi porcelángyártást is megidézi. 

Az Espen Surnevik és a Trodahl Arkitekter építésziroda közös munkájának eredménye az a porcelánnal borított templom, amelyet a norvég  Porsgrunn városába terveztek. Az új templom 18. századi elődjét váltotta fel, mely 2011-ben egy tűzben leégett. Bár megjelenésében modern, az építészek ügyeltek arra, hogy az épület továbbvigye a korábbi imaház monumentális jellegét és jól illeszkedjen a napjainkban Norvégiában végbemenő egyházi változásokhoz.

A Surnevik célja egy olyan modern templom létrehozása volt, amely megfelel a 21. század kihívásainak és gyülekezeti szokásainak, de jól kapcsolódik az előző épülethez és a tágabb értelemben a templomépítkezés történelmi hagyományaihoz.

A tervezési alapelv az volt, hogy a modern kor építészeti nyelvezetére fordítsák le a klasszikus templomtervet, így egy új épületet hozzanak létre, amelynek jelentősége és szimbolikus jellege nem lesz kisebb, mint elődjéé.

Ennek megfelelően nemcsak formájában, de szellemiségében is különleges párbeszéd alakult ki a jelen és a múlt épülete között, ez formában, szerkezetben és spiritualitásban egyaránt megnyilvánul. A templom 11 különböző geometriai formából áll, amelyeket fontosságuk alapján magassági sorrendbe rendeztek: a torony a legmagasabb, azt pedig a kápolna követi. Hat alacsonyabb, a templom főcsarnokát körülvevő tömegbe többek között olyan funkciókat helyeztek el, mint a sekrestye vagy az orgona, míg a műszaki funkciók a legalacsonyabb terekben kaptak helyet.


Az új templomot a leégett alapjaira helyezték, fehér színét és szerkezeti vázát szintén az elődjétől örökölte. Az épület teljes külsejét és belső tereinek nagy részét porcelán borítja, amelyet nem véletlenül választott ki a Surnevik:

nemcsak a fényes, tisztaságot jelképező hatás, vagy tűzálló tulajdonsága miatt esett a választás a porcelánra, de megidézi azt is, hogy Porsgrunn városának egyik jelentős ipari tevékenysége a porcelángyártás volt a 20. században. A templom ajtói, az álmennyezet, valamint a bútorok is tölgyből készültek, melyek erős kontrasztot képeznek a porcelán puritánságával, és a templomban uralkodó melegség fő felelősei.

A Surnevik szerint az új templom jól illeszkedik abba a trendbe, amely manapság elindult Norvégiában. Az egyházi szervezet már nem olyan merev és dogmatikus, mint korábban volt, a társadalom széles körével szeretne párbeszédet folytatni, így egyre több társadalmi kérdésben hallatja a hangját.

Forrás: Dezeen




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Fából és betonból

Fából és betonból

Fatemplomok kortárs utóda Norvégiában a koppenhágai JAJA építészirodától.

Kultúrsuli fából

Kultúrsuli fából

Két norvég iroda munkája az erdeiről híres Rakkestadban.

Lerakták Berlinben az első keresztény-zsidó-muszlim imaház alapkövét

Lerakták Berlinben az első keresztény-zsidó-muszlim imaház alapkövét

A House of One-ban három vallás kerül egy fedél alá.

Hirdetés