Az építését egy helyi ültetvényes cég támogatta CSR program keretében.
A TSDS belsőépítészeti iroda meghallotta az idők szavát, azt ami egyre többen szeretnének elérni az építőiparban: használjanak olyan anyagokat az épületeknél, amelyeket alapesetben hulladékként kidobnának, pedig lenne helyük egy új épületben. Az építésziroda Kelet-Kalimantánban a helyi iparból származó fahulladékkal tervezett templomot, amely megidézi az őslakosok tradicionális hosszúházát, a rumah betang-ot.
  |
Az Oikumene Church a terület legmagasabb pontján helyezkedik el, a helyi lakosok és a farmerek használják, ráadásul egy CSR program keretében valósult meg a PT. KMS cég jóvoltából, amelynek ültetvényei vannak a környéken.
Az építésziroda a fát választotta vezéranyagként, formájában pedig a helyi hosszúházak koncepcióját követi, amelyben a helyiek, a dajákok éltek és élnek.
A környezetvédelmi és tradicionális elemek mellett a templomnak filozófiai üzenete is van, ferde teteje és az azt (biztonságosan) tartó templomfal azt sugallja, hogy Isten megmentette az emberiséget a bűntől, egyben menedéket nyújt mindenkinek.
A templom belső terét meranti fából készítették, amely jellegzetesen az indonéz terület esőerdőfája, szinte mindenütt előfordul, a homlokzatot pedig a szintén őshonos rimba és bangkirai fa alkotják. A belső tér "hőszigeteléséhez" természetes keresztszellőztetést használtak, így az épület a szélsőségesen meleg időjárási viszonyok közepette is elviselhető klímát kínál.
  |
A helyi és a tradicionális értékekkel összhangban a templom alázatosan integrálódik egyfelől a természetes környezetébe, másfelől jól illeszkedik a régió tervezési nyelvezetéhez is. Az építésért felelős csapatban helyi kézművesek is részt vettek, kizárólag természetes anyagokkal dolgoztak, a fahulladék megmunkálása nagy figyelmet és precizitást igényelt.
Ha kíváncsi vagy rá, milyen egy porcelánba csomagolt norvég templom, akkor kattints ide.
Forrás: ArchDaily
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
