Mindenki jól járt

Körönd: Andrássy út 83-85.

• Szöveg: Götz Eszter
• Fotó: Darabos György
• Olvasási idő: …

2014 nyarán alig negyedóra alatt égett le az Andrássy út egyik legkülönlegesebb épületének tetőszintje és legfelső emelete, majd az oltás következtében az egész ház lakhatatlan lett. Döbbenet fogadta a pusztulásról készült képeket: a hatalmas méretű bérház szinte pillanatok alatt tönkrement. Hét hónappal később ideiglenes védőtető került az épületre, majd évekig nem történt semmi – legalábbis semmi olyan, ami szemmel látható, de a háttérben zajlott a megoldáskeresés, a tervezés, és végül a tragédia után kilenc évvel a Kodály körönd méltóságteljes dísze ismét magához térhetett, nem is akármilyen formában. Az épület újjászületését az OCTOGON magazin 183-as (2023/3-as lapszámában mutattuk be.

Kevesen tudják, hogy az Andrássy úti körönd Petschacher Gusztávnak köszönheti a ma is ismert formáját. Az 1844-ben Bécsben született építész 1873-ban érkezett Pestre, a Sugárúti Építő Vállalat meghívására, és a vállalat megszűnéséig vezető építészként tevékenykedett. Pályája villámgyorsan ívelt fölfelé, hamarosan egyike lett a kor legkeresettebb budapesti építészeinek. Az Andrássy út több épületét is ő tervezte, köztük a köröndtől nem messze álló Pallavicini-palotát. 1879-ben az ő javaslata nyerte meg a körönd megformálására kiírt pályázatot, ez alapozta meg a négy saroképület íves formáját és az ívek közepén nyíló elegáns, négyszög alakú díszudvarok rendszerét. A legelsőként megvalósult, háromemeletes, 80 lakásos bérházat is ő tervezhette a Magyar Királyi Államvasutak megbízásából, aminek tömegformálása, vakolt kváderezéssel kiemelt ablakai és sgraffitóval borított homlokzata a toszkánai reneszánsz palotákat idézi.

A vele szemközti bérházat – szintén a MÁV Nyugdíjbiztosítója részére – a Párizsban tanult Kauser József tervezte, és 1883 tavaszán, éppen 140 évvel ezelőtt adták át. Kauser több díszítőelemmel és látványosabb építészeti tagozatokkal ruházta fel a házát, mint Petschacher, franciás ízléssel, belül gyönyörűen komponált neoreneszánsz részletekkel.

A korabeli kritikusok ezt tartották a körönd legsikerültebb épületének.

Térre néző homlokzata a földszinten és a sarkokon erős kváderezett vakolatarchitektúrával, a fölötte lévő két szinten élénkvörös téglaborítással, a legfelső szinten világosabb téglaborítással és monumentális főpárkányzattal, az ablakok körül rusztikus keretezéssel hívja fel magára a figyelmet, ráismerünk benne az előképre: a párizsi Place des Vosges főúri palotáira.

A tető kompozíciója is figyelemre méltó: az ív közepén hátraugratott falszakaszt kétoldalt félköríves záródású, keskeny ikerablakokkal felnyitott tornyok kísérik, az épület sarkain félköríves, fióktornyos kupolák fordulnak át az oldalhomlokzatokra. A szürke palával borított, meredek hajlásszögű manzárdtetőn különleges látvánnyal szolgálnak az oroszkémények csoportjai, a síkból kiugró ovális tetőablakok és a főpárkány fölötti, indásan áttört díszmellvéd. Neoreneszánsz stílusban, keleties és franciás hatásokkal kidolgozott, számtalan rafinált részlet az óriási épülettömeg tagolására, nem kevésbé a városi úri közönség elkápráztatására – és mindez pompás egységben marad az alulról fölfelé egyre légiesebb kompozíció révén.

Eleganciáját az 1950-es évekig viselte, ekkor elérte a hasonló épületek sorsa: sok apró lakásra szabdalva, tanácsi bérházkén élt tovább, kívül-belül egyre romló állapotban. 1982-ben történt benne némi átalakítás, majd 1990-ben tervek születtek a tetőtér beépítésére. A lakók egyre erősebben érezték az épület romlását, de tőkeerő híján esélyük sem volt az átfogó helyreállításra. Végül a pompás tető lett a ház veszte, de egyben az újjászületés záloga is. A leégés azért lehetett ilyen drámai erejű, mert a 2010-es évek elején egy vállalkozó a súlyosan leromlott állapotú ház tetőszintjének javítását azzal kezdte, hogy elbontotta a tűzgátló falakat, így a közel 6000 köbméternyi légtérben semmi sem állt útjába a lángoknak.

2017-ben a legfelső szint és a tetőtér eladásával indulhatott meg a helyreállítás. A beruházó magára vállalta a ház külső-belső homlokzatainak és közös tereinek teljes műemléki rekonstrukcióját, a harmadik emeleten és a tetőtéri szinten összesen 44 nagy méretű lakást alakított ki, a két meglévő liftet újra cserélte, és egy harmadikat is beépített. Az épület így megmaradt társasháznak, de olyan magas színvonalon újult meg, ami belül még az eredeti állapotát is messze meghaladja.

Luxus és városi otthonosság: így foglalhatjuk össze, amit az Andrássy út 83-85. számú épület nyújt a lakóinak. Kívülről a köröndre és a három utcára néző homlokzatok gondos műemléki rekonstrukció nyomán kapták vissza hajdani szépségüket, sőt, ahol lehetett, az eredeti anyagokat is megőrizték. Restaurálták az erkélyek kerámiadíszeit és műkő mellvédjeit, még az erősen sérült főpárkány díszeit is szinte hiánytalanul meg tudták tartani, ami a tűz, az oltás okozta pusztítást, majd a védőtető alatt töltött éveket tekintve csodával határos, akárcsak a teljesen leégett tető visszaépítése és a míves díszműbádog részletek.

Az igazi truváj azonban nem a külső precíz visszaállítása, hanem az öt udvar köré komponált házbelső megújítása. Belül ugyanis az épület eredetileg korántsem volt olyan színvonalú, mint amit város felé mutatott; az udvarokat korábban nem használták az itt élők, a belső homlokzatok mögött viszonylag egyszerű lakások nyíltak, a MÁV középvezetői és más bérlők igényeire szabva. A mostani újjászületés a közös terek – folyosók, kapubejárók, udvarok, cselédlépcsőház – impozáns kialakítását hozta, ezzel is emelve a ház értékét. A folyosók padlóburkolata már régen nem az építéskori anyag volt, ezeket most gyönyörű, geometrikus mintájú kerámiára cserélték, ami tökéletesen egészíti ki a finom csipkeszerű kovácsoltvas korlátokat.

A belső vakolat mindenütt egységes homokszín árnyalatot kapott, a falkutatások alapján ez áll a legközelebb az egykor itt uralkodó színhez. A cselédlépcsőház is szintet ugrott: a régi nyílászárók helyett most keret nélküli fix üvegtáblák engedik be a fényt. Egyedileg gyártott kandeláberek világítják meg a függőfolyosókat, a szellőzőket egységesen fémrácsokkal takarták el, a folyosókon itt-ott kővázákat, korsókat, szobrokat is elhelyeztek.

A négy főbejárat tölgyfa kapuit szépen helyreállították, az Andrássy út felé néző bejárat mögött kortárs design elemek fogadnak: üvegfallal védett recepció, pihenőpad és rejtett világítás. A harmadik emeleti folyosó fölött az egykor volt lemeztetőt üvegre cserélték, a látványos fém tartószerkezet megtartásával. A beruházó nagyvonalúságát és a tervezők invencióját dicséri az a megoldás is, hogy a 4. szinten a folyosót összenyitották a Felső Erdősor utcai folyosószakasszal, beáldozva így értékes négyzetmétereket az itt lévő lakások méltó megközelítése érdekében.

Az öt udvar új életre kelt, önálló kertekként megfogalmazva. A legnagyobb az épület közepén kültéri lobbyval kísért „reneszánsz kert” lett, megemelt ágyásokban geometrikus mintájú növénybeültetéssel; a felső szintekről egy gyönyörű, keleti szőnyeg látványát kínálja. Közvetlenül kapcsolódik hozzá egy szűkebb udvar, ide pálmákat ültettek. A köröndi bejárat mögötti kert lett a legizgalmasabb: ezt egy buja angolkertté formálták, pihenőpaddal és kerti tóval.

Ez a sok szépség nem csupán az itt lakóké: a földszint megnyitásával a város mindennapi élménye lehet a ház. A körönd felé ugyanis, a versailles-i mintát követő cour d’honneur hamarosan kávézóteraszként fog működni, magát a kávézót a kapubejáró melletti lakásból alakították ki. A vendéget egy üvegfal zárja el az angolkerttől; így a kert megmarad a lakóknak, de a pompás látványban a város is osztozik. Nem egyedül a kávézó fogadja be a város közönségét: a pálmaudvar körüli földszinti részen kialakított fodrászat, és alatta a fitneszteremmel kiegészített spa is nyilvánosan használható lesz.

A legfelső szinten és a szürkére festett attikával megemelt tetőtérben nagyméretű lakásokat alakítottak ki. A tetőtérre már fa hatású csempével burkolt lépcsőház visz föl, a körfolyosó mellvédjébe végig növényeket telepítenek. Ezen a szinten 25 duplex lakás van, a legmagasabb igényeket kiszolgálva, a tető síkjába illeszkedő ablakokkal, felülvilágítókkal, luxusszínvonalú terekkel. Minden második lakáshoz befelé néző, üvegmellvédes tetőkert is tartozik, ahonnan Budapest 360 fokos panorámája tárul fel. Az utca felől semmi nem látszik abból, ami itt létrejött, ugyanakkor a meglévő építészeti elemek különleges lehetőségeket kínáltak fel: a két impozáns toronyba például a hálószoba fölé emelt fürdő került.

Az épület újragondolása meggyőzően bizonyítja, hogy az ingatlanfejlesztés nem csupán a beruházónak hoz hasznot. A 106 lakás a ház egészének felértékelődésével olyan színvonalra emelkedett, amilyenhez nem illenek a műanyag ajtók, összebarkácsolt folyosói megoldások. A lakók hamar vették a lapot, sorra cserélik le az igénytelen részleteket, érzik, hogy körülöttük kicserélődött a levegő, romos bérházból reneszánsz hangulatú, exkluzív épületbe kerültek. 
 

Varrodesign | Web | Facebook | Instagram
PhoenArchitekt Építész Stúdió | Web

Az OCTOGON magazin 183-as (2023/3-as) lapszámában sok egyéb mellett a 3h Építésziroda tervezte balatoncsicsói présházról, a MOL Campus belsőépítészetéről, a Grand Hotel Savoy újjászületéséről (INTRAMUROS Építész Kft.) és a MINUSPLUS tervei alapján megvalósult Arquitecto Pitpit étteremről is olvashattok.

Magazinunkra ITT tudsz online előfizetni.







 

További képek a galériában!