Sou Fujimotóval a Városligetbe tervezett Magyar Zene Háza kapcsán Martinkó József beszélgetett.

Beszéljen, kérem, a Ligetbe tervezett Zeneház alapkoncepciójáról, és a tervezés folyamatáról!

A koncepció a „Forest of Music” (a zene erdeje) nevet viseli. Amikor először láttam a helyszínről készült anyagokat, arra gondoltam, hogy milyen gyönyörű a gazdag zöld környezet. A legerősebb inspirációt egy kép jelentette, ahol az erdőben játszottak és hallgattak zenét az emberek, ezt próbáltam lefordítani az építészet nyelvére. Ebből eredt a koncepció: egy lebegő tető, amin lyukak vannak, és ezeken keresztül beáramlik a fény, ezáltal a földszint nagyon nyitottá válik. A különböző tevékenységekhez kialakítottunk többféle teret: kinti előadóteret, az üvegfal által elválasztott benti, de nagyon nyitott érzetű előadóteret és a bejárati fogadóteret. Ezek a terek fokozatosan átfolynak a parkba – ez az alapkoncepció lényege. A kiállítótér a föld alatti szinten van, ez egy közönséget bevonzó tér. Az oktatási tevékenységekhez tartozó terek a tetőn kaptak helyet. Így elválnak a szintek, de össze is vannak kötve, hogy a látogatók be tudják járni. 

fotó © Martinkó József

Minden épülete mögött az „in between space” gondolata áll, vagyis hogy
az alkotásai a „nature and architecture” közötti kapcsolatról szólnak. Kifejtené ezt bővebben?

Igen, általánosságban az építészet és a természet (jelen esetben az erdő) fúziójának, összeolvadásának, találkozásának lehetősége érdekel. Egy pár szóban a személyes hátteremről: Hokkaidón születtem és a gyerekkorom nagy részét a természetben való játékkal töltöttem. Később Tokióba költöztem, egy nagy és mesterséges városban élek. Mindkettőt ismerve azt gondolom, hogy a kettő – az építészet és a természet, a kint és a bent – ötvözésével lehetne a leggazdagabb környezetet létrehozni. Sokat kísérleteztem a kinti és benti között álló tér kialakításával lakóházakban, és a mostani projektben az erdőből az épület belsejébe lehet besétálni a tető alatt, egy folyamatos átmenetben. Ilyen értelemben az ellentétesnek tűnő fogalmakat (építészet, természet) nem azok összekeverésével szeretném összekötni, hanem a kettő közötti állapotot próbálom megvalósítani, ezáltal új lehetőségek nyílnak meg. Azt is gondolom, hogy az „in between” egy nagyon japános koncepció, amit a saját hátteremből kiindulva a világ fele közvetíteni tudok. 

Nem fél attól, hogy a filozófia, ami egy installáció, egy pavilon, vagy akár egy családi ház esetében is működik, az nem működik egy állami intézmény es
etében? 

Jelen esetben, a pályázati kiírás nagyon konkrét követelményeket tartalmazott, a pályáztató igényei pontosan meg voltak határozva. Ezeket alaposan átgondolni, a lényeget megragadva válaszokat adni – szerintem ez az építész munkája. És a legapróbb részletekkel foglalkozva kell a válaszokat megadni, de ezzel egy időben valami extra értéket is belevinni. Úgy gondolom, hogy ez most sikerült. A méret most valóban nagy, de éppen ez ad lehetőséget bizonyos dolgokra. Egyfajta kultivációként is felfogható a dolog – a pályáztató hozzáállása is ezt tükrözte –, hogy a Liget Projekt kapcsán új építészet valósulhasson meg, valamint egy sajátos parkos környezet. Együtt tudjuk létrehozni ezeket: új köztereket, új park-fogalmat, az épület és a zöld környezet egy újfajta együttélését. A nagy méret számomra nem jelenik meg problémaként, sőt azt gondolom, hogy éppen a nagy méret miatt lehet megvalósítani bizonyos dolgokat. 

Hogyan oldja meg a zenei előterek a
kusztikai problémáit úgy, hogy a tervében sok üveget, légies szerkezetet használ?

A pályázati anyag előkészítésekor a Nagata Onkyo nevű hangmérnöki irodával működtünk együtt. Ez egy japán cég, de a hangmérnökeik, akusztikai mérnökeik nemzetközi viszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy elég sok számítógépes szimulációt csináltunk a visszhanggal, a hangelnyeléssel és egyebekkel kapcsolatban. Ami az üvegfelületet illeti, íves felületről van szó, de törések, sarkok is vannak benne, ezáltal javul az akusztikája. Emellett a mennyezet is hangvisszaverő és hangelnyelő anyagok kombinációjából készül. Az üveg akusztikai tulajdonságai valóban nem túl kedvezőek, de ennek a projektnek az alapkoncepciója az épület megnyitása a park fele. A megoldások megtalálása érdekében sok számítógépes szimulációt végeztünk, aminek az eredményeit a pályázati anyaghoz mellékeltük, ezeket minden bizonnyal értékelték.

Ön egyébként milyen zenét hallgat?

Mindenfélét szoktam, de nem hallgatok zenét napi szinten. Egy időben sokat hallgattam Bach műveit, főleg a zongoraműveket. A zene szerintem sokban hasonlít az építészethez. A kettőnek egész más a szerkezete, de mindkettőnek van egy váza, és emellett van benne személyes tapasztalás, élmény - ebben hasonlít a két művészeti ág. A szerkezet nagyon tiszta, a tapasztalás nagyon sokféle és bonyolult, ez közös bennük. Különösen Bach műveinél, a szerkezet nagyon tiszta és átlátható, erős a zene szerkezetisége, ezért is hallgattam sokat.

Nem állom meg, hogy az építészettel kapcsolatos egyik legtöbbet ismételgetett mondatot szóba hozzam. Goethe, Schellinget idézve mondta:  „Az építészet megfagyott zene!” Mennyire használható ez a metafora az ön számára? 

Ez nehéz kérdés. Ezek nagyon szép szavak, de az építészet művelőjeként, nem gondolom, hogy megfagyott dolog volna. Ellenkezőleg, egy nagyon aktív dologként képzelem el. A zene esetében a forma, a szerkezet nagyon statikus és átlátható. Az építészet esetében is így van ez, de ami a személyes tapasztalást illeti, az a térrel való interakción alapul. Ilyen értelemben nagyon dinamikus, nem egy megfagyott dolog. A személyes tapasztalat pillanatról pillanatra változik, van egy dinamikája. Szerintem akkor már inkább az erdőhöz hasonlít: az erdő él, ha az ember sétál a fák között, megtapasztal fix elemeket, de közben fúj a szél, változik a napfény, és az ember helyzetének változásából adódóan újabb dolgokat lát meg. Ez egy interaktív és dinamikus tapasztalás. Szerintem, ez jobban kifejezi az építészet lényegét. Persze a zene sincs megfagyva (nevet), a zene is interaktív. Úgyhogy egyetértek Goethével abban, hogy a zene és az építészet sokban hasonlítanak, de nem gondolom, hogy az építészet megfagyott zene volna. 

Hogyan gondolják, miként szervezik majd meg a közös munkát a magyar partnerirodával?

Már felvettük a kapcsolatot egy helyi irodával. Amikor külföldön dolgozunk, mindig együttműködünk egy helyi irodával. Szakmai alapon felosztjuk, hogy mit tudunk mi jobban megcsinálni, és mit tudnak jobban a helyiek megoldani, és ezeket összeillesztjük. Nem csak a munkafeladatok felosztásáról van szó, hanem a szinergiáról, aminek a lehetőségeit próbáljuk minél jobban kihasználni.

Az interjú eredetileg japán nyelven, Irimiás Olga tolmácsolásában készült, nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2015/05-ös lapszámában. 

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 121 - 2015/05. lapszámában

A lapszám tartalmából:

Sorsok Háza, Sou Fujimoto, kilátó Galyatetőn, Lauder Óvoda


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

„Meggörbült” üvegfelületek a Magyar Zene Házában

„Meggörbült” üvegfelületek a Magyar Zene Házában

A GMB Solutions szállította az épület egyedi üvegfalait.

TOP TRIÓ | LAB5 architects

TOP TRIÓ | LAB5 architects

Új sorozatunkban mindig egy-egy általunk felkért építésziroda fejti ki a véleményét három kedvenc épületéről – építészek építészekről.

Rózsa Luca Sára, Tranker Kata és Ulbert Ádám az Esterházy Art Award 2021 díjazottjai

Rózsa Luca Sára, Tranker Kata és Ulbert Ádám az Esterházy Art Award 2021 díjazottjai

Az elismeréshez kapcsolódó kiállítás 2021. december 1-től 2022. február 13-ig látogatható a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, Budapesten.

 

Hirdetés